A Napkirály fázik

A vírus sújtotta 2020-as évben a leghíresebb párizsi látványosságok szokatlanul csendes napokat élnek meg. A kontinensek közötti turizmus szinte teljesen leállt, és az Európából érkező, a vírusveszéllyel dacoló utazók száma is elenyésző. A kivételesen bátrak (vagy szerencsések), akiknek mégis lehetőségük nyílik Párizsban turistáskodni, szinte teljes magányban fedezhetik fel az olyan attrakciókat, mint a Louvre, az Eiffel-torony vagy a Diadalív, ahol egyébként jellemzően csak alapos előzetes tervezés révén lehet elkerülni a tömeg miatti hosszú várakozási időket.

Nincs ez másként a versailles-i palotában sem, ahol a nyári hónapokban csupán 900 ezer látogatót fogadtak, szemben a tavalyi évben regisztrált 3 millió vendéggel. Az idei, összességében több, mint 80%-os látogatottság-visszaesés súlyos gondot jelent a Napkirály fényűző palotájának és a hozzá tartozó hatalmas parknak a fenntartása szempontjából. A kastélyban dolgozó mintegy 900 alkalmazott mellett rengeteg vállalkozó, iparművész, restaurátor, vendéglátós és más beszállító egzisztenciáját fenyegeti a fő bevételi forrást jelentő belépőjegy-értékesítés drasztikus csökkenése. A helyzet olyannyira komoly, hogy az állam már meg is szavazott egy 87 millió eurós gyorssegélyt a kastély költségvetésének ideiglenes befoltozására, de hosszú távon így nem fogják tudni pótolni a kieső bevételeket. A versailles-i birtokot üzemeltető Kulturális Minisztérium kénytelen – egyelőre közelebbről nem részletezett – alternatív hasznosítási lehetőségeket is mérlegelni arra az esetre, ha a tömegturizmus rövid távon – vagy egyáltalán – nem térne vissza a Napkirály udvarába.

Közvetlen bevételt ugyan nem hoz, de mindenképpen érdeklődésre tarthat számot a belföldi közönség körében, hogy az év végéig megnyitja kapuit az egyébként nem látogatható Királyi Kis Istálló impozáns épülete, amelyben ingyenesen megtekinthető a több, mint 60, főleg a Napkirály korából származó eredeti műalkotást tartalmazó szoborgyűjtemény.