Mégis mit tettek Párizsért a magyar fotósok??

Monty Python után szabadon: elég sokat. Az alábbiakban röviden megemlékezünk arról a három világhírű fotóművészről, akiknek a munkássága jelentős részben (vagy teljes egészében) Párizshoz köthető, és akiknek egy további, nem elhanyagolható közös vonása van: magyarok voltak.

„Ha nem látszik jól a fotón, nem voltál elég közel” – A haditudósítók királya, Robert Capa

Robert Capa, aki Friedmann Endre Ernő néven Budapesten látta meg a napvilágot 1913-ban, sokak szerint a valaha élt legnagyobb háborús fényképész volt. Miután politikai okokból menekülnie kellett szülővárosából, Berlinben folytatott tanulmányokat, majd Hitler hatalomra kerülésekor Párizsban telepedett le. Itt kezdte profi fényképészi karrierjét választott művésznevén, munka-és élettársával, Gerda Taróval együtt. Barátai között tudhatta többek között Hemingwayt is, akiről számos, híressé vált felvételt készített, amikor évekig együtt tudósítottak a spanyol polgárháborúról. A II. világháborúban Capa az amerikai csapatokat kísérte, és egyetlen civil fotósként vett részt a normandiai partraszállásban. 1947-ben, amikor Eisenhower tábornok a Szabadság-érdemrenddel tünteti ki, Párizsban megalapítja Henri Cartier-Bressonnal a Magnum Fotóügynökséget. Már amerikai állampolgár és neves fényképész, amikor az első indokínai háborúban 1954-ben aknára lép és mindössze negyven évesen életét veszti.

Aki művészi szintre emelte a fényképezést – André Kertész

Az 1894-ben Budapesten született Kertész Andor André Kertész néven vált világhírű fényképésszé. A két világháború között 11 évig élt Párizsban, ahol a dadaizmus és a kubizmus is nagy hatással voltak rá. Ő volt az első fotós, aki önálló kiállításon mutathatta be műveit 1927-ben. Számos, a francia fővárosban élő művészről (Marc Chagall, Colette, Eisenstein) készített portrésorozatot, több kiállításon kitüntetéssel ismerték el munkáját. A II. világháború elől Amerikába menekült, de élete hátralévő részében is egyre növekvő népszerűségnek és elismertségnek örvendett. Forradalmian újszerű ábrázolásai és szokatlan látószögű felvételei a védjegyévé váltak, a fényképészet egyik legnagyobb alakjaként tartják számon. 1985-ben hunyt el New Yorkban.

Brassaї, a legpárizsibb fotós – Halász Gyula

Halász Gyula 1899-ben született az erdélyi Brassó városában, és Capához hasonlóan Berlinen keresztül vezetett az útja Párizsba, ahová 1924-ben költözött, és ahol élete végéig, 1984-ig élt. Aktívan részt vett a művészeti életben, André Kertész egyengette első lépéseit a fényképezés terén. Előszeretettel járta magányosan a francia metropolisz utcáit éjszakánként, és fotózta fekete-fehérben a Montmartre ködbe burkolózott lépcsőit, az esőáztatta tereket és az éjszakai élet jellegzetes figuráit. 1933-as első fotógyűjteménye, a Paris de Nuit (Az éjszakai Párizs) egy csapásra ismertté tette az immár Brassaї művésznéven dolgozó fényképészt, akit Henry Miller „Párizs szemének” nevezett. A munkásosztály és a szegények életképei mellett a felső tízezer világát is szívesen megörökítette, és művész kollégái-barátai (Salvador Dali, Picasso, Henri Matisse, Giacometti) életét is remek felvételeken keresztül dokumentálta. Képeiből a mai napig rendeznek kiállításokat, a legutóbbit néhány éve a párizsi városházán volt szerencsém megcsodálni.